Mint megszállott RTS rajongó igencsak örültem neki, hogy én tesztelhettem a Strongholdot. Szerencsére csöppet sem kellett csalódnom a programban. Már az ironikus hangvételű intro magával ragadja az embert, és hangulatunkat csak növeli a menüben választható többféle játékmód, a pályageneráló és a multiplayer rész. Választhatunk katonai küldetést, ahol Angliában kell hódítanunk a gazdasági élet és a katonaság összehangolásával, itt a pályák között párbeszédek segítségével érthetjük meg az események alakulását, és csak akkor veszítünk, ha a várúr meghal. Lehetőségünk van csak gazdasági küldetéseket véghezvinni, de akár csak egyes várak védelmét is elláthatjuk, ahol a támadókat kell visszavernünk. Gyakorlásnak pedig az úgynevezett Free Build-et ajánlom, ahol felépíthetjük álmaink várát a gazdasági és katonai résszel együtt és még csak attól sem kell félnünk, hogy megtámadnak minket.

Mint az RTS-ek döntő többségében, a Strongholdban is a küldetések alatt szinte minden pályát a nulláról kezdünk, vagyis nekünk kell felépítenünk, megszereznünk és megszerveznünk mindent a nyerés érdekében. Kezdetnek megkapjuk főházunkat, ahol a vár ura (vagyis mi :) él. Ez az egyik legfontosabb épület, hisz e köré tudjuk kiépíteni raktárunk egy részét, ahova dolgos parasztjaink a nyersanyagokat szállítják, valamint az épületre rákattintva tudjuk meghozni városunk érdekében az egyik legfontosabb döntést, az adóztatás mértékét (mit tagadjuk, adóztatni jobb, mint adózni :). A játékban előrehaladva főházunk egyre szebben néz ki, a kezdeti faviskóból a végére már egész takaros kis kastély kerekedik, ahol már a várúr és felesége (bizony, ez a sötét középkor, úgyhogy házasodni is kell :) büszkén lépdelnek, és a toronyból letekintenek a güriző és adózó pórnépre. Természetesen mindenekelőtt a nyersanyagokról és az életet jelentő élelmiszerről kell gondoskodnunk. Favágókat, kőfejtőket, vasbányákat és olajkitermelőket kell telepítenünk, hogy egyáltalán városunkat fel tudjuk építeni és iparunkat betudjuk indítani. Majd jöhetnek a vadászok, a búzaföldek, a gyümölcsös kertek, a sajttermelők és a komlótermesztők (finom söröcske :). Persze kellenek malmok, pékek, és sörfőzdék is. A kész termékeket ezután parasztjaink elszállítják a különböző raktárakba, ahonnan már lakosságunk számának függvényében fogy a kész élelmiszer.

Ha nagyon jól megy a gazdasági rész, akkor el is adhatjuk termékeinket jó pénzért, de akár az emberek fejadagjait is emelhetjük, melynek hatására jobban fognak minket szeretni hű alattvalóink. Egy teljesen komplex várost vagyunk képesek felépíteni, így építhetünk kutakat, gyógyszertárakat, kocsmákat, lakóházakat, templomokat, piacot és különböző szórakoztató (játszóterek, tavak, parkok, szobrok stb.) illetve elrettentő (kaloda, bitófa, börtön, és többféle kínzóeszköz) létesítményeket. A szórakoztató és fenyítő objektumok nagyon fontosak városunk életében. Minél több dolgot építünk, aminek a lakosok örülnek, annál szívesebben jönnek az emberek a mi városunkba, az adózó polgárok számát növelve. Ráadásul katonáink harci morálja is nő, ha látják, hogy a várúr kedves a néphez. Persze jótékony lelkünknek megvan az igen jelentős hátránya, mégpedig az, hogy a munkások elpuhulnak és minél jobban a lakosság kedvében járunk a szórakoztató komplexumokkal, annál lassabban fognak dolgozni a munkások, így gazdasági életünk komoly hátrányokat szenvedhet. Ezért csak már kialakult erős gazdaság mellett ajánlott elkényeztetni az embereket, amikor már főleg a katonai lépések következnek. De ne felejtsük el, hogy ez a középkor és nem Teréz anya klubja, szóval én főleg fenyítő eszközöket pakoltam le. Nagyon hangulatossá teszi városunk látképét a szórványosan elhelyezett akasztófák, máglyák és más kínzóeszközök látványa. Igaz, minél több ilyennel rendelkezik a város, annál kevesebben jönnek lakni városunkba, sőt, a katonák harci morálja is csökken, viszont a munkások és parasztok lényegesen jobban és gyorsabban dolgoznak, így főleg a pályák elején célszerű befenyíteni a lakosságot, amikor az a legfontosabb, hogy gazdaságilag a lehető legrövidebb idő alatt talpra álljunk, megerősödjünk.

Miután sikerült felépítenünk városunkat és a gazdasági és ipari élet kellőképpen működik, elgondolkozhatunk azon, hogy tulajdonképpen ez egy háborús játék, így ideje lenne hódítani és ölni. A katonai rész, ha lehet, még jobbra sikerült, mint a gazdasági rész. Nagyon sokféle katonát, harci eszközt építhetünk a nyerés érdekébe, szinte az egész középkori katonai élet képviselteti magát.

Miután leraktuk a barakkot, ahol a parasztokból sorozzák be a katonaságot, el kell döntenünk, hogy milyen fegyverrel is szereljük fel eddig békés életet élő parasztjainkat. A különböző műhelyekben készíthetünk kardot, lándzsát, alabárdot, buzogányt, íjat és számszeríjat, valamint ha istállókat is építünk, akkor már a félelmetes lovasság is a rendelkezésünkre áll. Katonáink védelmét növelhetjük, ha bőr- és vaspáncélkészítő műhelyeket is építünk. Szerencsére sokkal szélesebb repertoár áll rendelkezésünkre annak érdekében, hogy nyerjünk, így a katonai eszközök leírása még közel sem ért véget. Mérnökök segítségével eszkábálhatunk katapultokat, hajítógépeket és más ostromgépeket, melyek segítségével súlyos kövekkel bombázhatjuk le az ellenség seregét és várát, sőt még döglött, rothadó tehenekkel is megdobálhatjuk az ellenséges seregeket, melyek között így kitör a pusztító pestis járvány, ami igencsak szépen megtizedeli a nekünk nem szimpatikus arcokat. Továbbá mérnökeink képesek még faltörő kosokat, rohamtornyokat és gyalogságunk számára mozgatható pajzsokat is készíteni. De a mérnököket bízhatjuk meg azzal is, hogy forró olajat készítsenek, melynek igazán nem örülnek a várunk falait ostromló katonák. Passzív védelemről is a mérnökök gondoskodnak, hiszen ők képesek vizesárokkal körbevenni várunkat, mely igen nagy segítség a baj idején. Árokásókat is kiképezhetünk embereinkből, akiknek feladata, hogy az ellenség várát védő árkokat betemessék. Végül kiképezhetünk még az Egri Csillagokból már jól ismert létrás egységeket is, akiknek feladata, hogy létrákat támasszanak az ellenség várfalához, így lényegesen megkönnyítve támadó seregeink dolgát. Passzív védelemhez tartoznak még a csapdák, melyekbe, ha az ellenség beleesik, akkor fakarók szúrják át őket. Továbbá olajjal fellocsolhatjuk várunk falai előtt a földeket, így egy íjász segítségével lángtengerbe boríthatjuk az ellenség előtt, illetve alatt az utat. Végül még ketrecbe zárt kutyákat is rakhatunk városunkba, akik ha felnyitjuk ketreceik ajtaját, válogatás nélkül kezdik a hozzájuk legközelebb lévőket széttépni.

Persze mivel ez egy várépítő játék, elengedhetetlenül fontos a várfalak, különböző tornyok, bástyák és lépcsők építése, melyek eléggé megnehezítik a támadók dolgát.

Ha már katonailag is megerősödtünk, akkor már odafigyelhetünk arra is, hogy a lakosság élete még jobb legyen (bár szerintem már az is öröm nekik, hogy engem szolgálhatnak :). Már említettem, hogy a fejadagokat beállíthatjuk. Minél több élelmet adunk az embereknek, annál boldogabbak, de persze ezt a luxust csak igen erős mezőgazdaság mellett lehet meglépni. Az adózás kérdése is igen fontos. Sok adó mellett sok arany folyik be kincstárunkba, melyből erős katonaságot lehet kiépíteni, de persze ilyenkor a lakosság zúgolódik. Aranyra még fölös termékeink eladásából is szert tehetünk, így érdemes sok pénznél az adózást csökkenteni, megszüntetni, sőt még azt is megtehetjük, hogy mi fizetünk az embereknek havonta! Persze én ezt sosem tettem, még akkor sem, ha sok pénzem volt, hiszen ez nem a mennyország, hanem a sötét középkor, szóval csak adózzanak keményen az emberek, az a jó. Az embereknek a vallás is fontos, így érdemes sok templomot is letenni, hiszen akkor már tudnak házasodni és hitviláguk is kialakul. A kocsmák is jelentős létesítmények, mert minél több van belőlük, a lakosság annál boldogabb és a fáradt munkások kipihenhetik magukat. Nagyon vicces látvány, ahogy a kocsma körül a teljesen részeg emberek dülöngélnek és danolásznak. Ha ezeket a dolgokat sikerül jól összehangolnunk, akkor egy nagyon stabil és hűséges várost irányíthatunk, mellyel lényegesen könnyebb háborúzni.

Szerintem az utóbbi idők legjobb RTS látott napvilágot, mellyel érdemes mindenkinek játszani. Nekem volt olyan, hogy miután felépítettem városom, olyan tökéletesre sikerült, hogy már semmibe sem kellett beleszólnom, hanem csak hátradőltem és néztem, ahogy az egész pulzál, lélegzik egyszóval valóban él. Az emberek mászkálnak, mindenki végzi a maga dolgát, a katonák járőröznek, a vadászok kergetik a vadakat, a favágók éppen farkasokkal harcolnak, gyerekek játszanak mindenfelé, a gyógyfüveket szedő asszony elkezd menekülni az erdőben, mert egy hatalmas medve valami egészen rosszat akar tőle, a mesterek nyersanyagért mennek a raktárhoz, melyből később fegyver lesz. A várúr rendszeresen körbejárja a seregeket és lelket önt beléjük, a bohóc pedig vidítja a dolgozókat. Szóval lenyűgöző az egész látkép.

A játék grafikája szép, a harcok jól vannak kidolgozva, a hangok tökéletesek és a zene pedig egyszerűen magával ragadó. Ez az egyik olyan játék, aminek a zenéjét tényleg kifejezetten jó hallgatni.

Sajnos azért vannak hibák is a programban. Találkozhatunk kisebb grafikai hibákkal, a kőbánya néha teljesen érthetetlen okokból nem működik, így kénytelenek vagyunk drága aranyért beszerezni a szükségleteket, a katonák néha nem teljesítik a parancsot és valami felfoghatatlan dolog miatt a készítők a nőknek is férfi hangokat kölcsönöztek. Nagyon kevés a multiplayer pályák száma, igaz van mapeditor a játékban. Ha támadás éri városunkat, akkor az emberek pillanatok alatt eltűnnek, így a csata után senki nem marad, aki dolgozna és csak egy idő után térnek vissza a munkások. Sajnos a várurat, vagyis magunkat nem irányíthatjuk és ez főleg harc idején kellemetlen.

Mindent összevetve egy szinte tökéletes játékkal lettünk gazdagabbak, melyet őszintén mindenkinek csak ajánlani tudok. A középkori élet teljesen mivoltában megelevenedik képernyőnkön és mialatt mi az ügyes bajos dolgokkal bíbelődünk, folyamatosan szól a korszakot idéző muzsika.