Kezdetben nem tudunk játékosokat generálni, de öt karakter közül választhatunk, melyek közül mindegyiknek 3-3 különböző képessége van: Tul Windstiler az elf, aki talán a Jethro Tull családból származik, mindenesetre lovag képességekkel rendelkezik, Saurus a termetes sárkány (draconum), János Freeborn a törpe (eredetileg Janos), Huntress Chela az Ezer Falu amazonjainak tagja és Kithana Uhrlik a vámpírnő (nightblade). Mindannyian egy solonavi, név szerint Sylvanthis megbízása miatt szövetkeztek, hogy megmentsék a világot az apokalipszistől, melyet a gonosz ötfejű Landshatter sárkány és az őrült Katulkus varázsló szabadítottak el. Hogy a szövetség (az öt karakter) egyszerre miért nem tud elindulni a „világmegmentésre”, az rejtély, nekünk az a dolgunk mindenesetre, hogy az általunk szimpatikusnak tartott figurával végigverekedjük magunkat a játékon úgy, hogy a választott karakter speciális tulajdonságait – és annak későbbi variánsait – ügyesen kihasználva túléljük a kalandunk sorát.

A választás után karakter kinézetét módosíthatjuk (bőrszín, haj, szem, arc) a saját szánk íze szerint, de őszintén szólva, túl sokat ettől ne várjunk, mert a különböző arc-, szem-, stb. típusok alig térnek el egymástól. A játék maga nem túl bonyolult, mászka és különböző, nem túl bonyolult küldetések megoldása, melynek nagy segítőeszköze a jobb felső térkép, mely nemcsak világosan mutatja, hogy merre tudunk menni, de az ellenfeleket is feltünteti (megfelelő közelségből) és ami még nagyon fontos: a célokat is, ahova mennünk kell. A pályák nem bonyolultak, nem túl nagyok, elveszni nem könnyű, tehát attól nem kell tartanunk, hogy eltűnünk mint maci a málnásban. A játék nézete 3rd person, tehát akik a 1st vagy netán izometrikus 3D-s világra számítanak, azok csalódni fognak.

Természetesen itt is megvan a vezérlőpult. Az egyik legfontosabb ezek közül a középső-alsó két szimbólum, mely a jobb és bal kezünk (egér jobb és bal gombja, ha ellenfélre mutatunk vele). Ide a tárgyakat, varázslatokat az egér hosszú lenyomásával tudunk elhelyezni, áttenni. Ahogy haladunk a játékban, természetesen egyre jobban fejlődik karakterünk, így ezekbe a mezőkbe idővel egyre több tulajdonságot (varázslatot) tudunk majd helyezni (pl. a skill tree-ből). Természetesen mint mindennek, a mágiának is „ára” van: mana, vagyis a faith. Ez alul a kék csík (a piros értelemszerűen az életerő). Mágikus fegyverek, illetve varázslatok alkalmazásakor csökken. Növelésének egyszerű módja az ima (már aki képes rá, ugye), a „salvation” és egyéb mágiák, de hasznosak lehetnek bizonyos tárgyak is (pl. a szentelt víz). Gyilkolásainkért nem tapasztalati pontokat kapunk, hanem különböző „tulajdonságpontokat”, mint pl. a varázslásért bölcsesség- (több mana) és intelligenciapontok (gyorsabban nő a mana), a harcért erő- (erősebb támadások) és állóképesség pontokat (több életerő) kapunk. Hasonló a szitu a képességekkel is: minél többet használjuk, annál több pontot kapunk, melynek következményeképp a jobb alsó sarokban található, már említett három „fa” közül tulajdonságok (varázslatok, képességek stb.) szabadulnak fel (ha a még nem elérhető, akkor az egeret ha rávisszük, megtudjuk, hogy mire van még szükségünk ahhoz, hogy az adott képességet birtokolhassuk). Hasznosak lehetnek azoknak a tárgyaknak a szétütése, melyek sziluettje piros körvonal rajzolódik ki, ha az egeret rávisszük (hordók, asztalok, dobozok stb.), mivel ezekben sok esetben kis zsákok lapulnak, melyekben hasznos tárgyakat (vagy pénzt) rejthetnek (pl. a virágok bizonyos receptek elkészítésére jók). A játék elmentésére csak akkor van lehetőségünk, ha a pályákon megtalálható kristályokat érintjük (ilyenkor a játék automatikusan ment). Elhalálozásunk esetén pedig a legutóbbi kristálynál éledünk újjá. A játék természetesen többjátékos móddal is rendelkezik, melyet akár öten is játszhatnak.

A játékban az ellenfelek intelligenciájával nem vagyok túlzottan elégedett: bár bizonyos nagyobb sérülésekkor megpróbálnak elpucolni, de egyáltalán nem tűnnek vérszomjasaknak. Sokszor csak állnak, aztán ha támadásra szottyan nedvük, elég könnyen elmenekülhetünk (és egy időn túl nem is követnek). Szintén bakinak fogom fel, hogy a nyílvesszők „nyomkövetősek”, azaz hiába változtatunk irányt, jönnek utánunk (és így a varázslatok is, de arra mondjuk lehet magyarázat). Figuránk irányítása sem a legszerencsésebb, arról nem is szólva, hogy az objektumokat sokszor meg sem tudja kerülni (inkább nekimegy és megáll). És ha már az irányításnál tartunk: egyik legbosszantóbb dolognak tartottam, hogy a játékban nincs (én legalábbis nem találtam) automata kameraforgatás. Tehát a kamera csak követ minket, de nem néz arra, amerre mi, ezért sokszor kell az egér középső gombját lenyomva tartva beállítanunk magunknak a megfelelő szöget (és ez akció közben kifejezetten idegesítő). A szétvert tárgyak után megmaradó zsákok felvétele meg sokszor szinte lehetetlenség. Kissé zavarónak tartottam, hogy a fegyvereket letenni nem lehet, csak elpusztítani, ha pl. a zsákunkba már több nem fér.

Összefoglalva: világos, egyszerű játékmenet, elég egyszerű fejtörők, sok akció, közepes grafikával, gyenge hangokkal, sok buggal körítve. Röviden: gyenge. A Diablo-szerű játékok kedvelőinek talán tetszeni fog, de a komolyabb RPG rajongóknak nem ajánlom.

Mage Knight Apocalypse Kiadó: Namco Bandai Games Forgalmazó: SeVeN M

Pozitívumok: Világos játékmenet Könnyű kezelés Negatívumok: Buta ellenfelek Rossz kameramozgatás

Értékelés Grafika 5 Hangok 6 Játszhatóság 8 Hangulat 6