A játék alapszituációja szerint egy FBI ügynököt, bizonyos Ethan Thomast alakítjuk, és éppen egy pszichopata sorozatgyilkos után nyomozunk. Egy egészen bizarr gyilkosság helyszínére küldenek ki minket. Helyszínelés közben azonban gyanús zajokat hallunk a házból, két kollégánkkal azonnal neki is indulunk felderíteni a helyzetet, aztán persze minket elkap a gyilkos, és a fegyverünkkel lelövi a két társunkat. Na persze ezután mi leszünk a gyanúsítottak, így hát még csak azt sem tehetjük meg, hogy az első adandó alkalommal lelépjünk a helyszínről. Egyetlen kolleginánk marad még, aki továbbra is megbízik bennünk, és feldolgozza az általunk hozzá továbbított bűnjeleket, nyomokat, egyebeket, és azok alapján ad tippet arra vonatkozóan, hogy merre tovább. Na meg még egy titokzatos valaki előtűnik a semmiből, aki szintén segíteni akar nekünk, de még elsőszámú gyilkossági gyanúsítottként is lehetnek kétségeink afelől, hogy megbízzunk-e benne.

És itt elkezdődik a játék fő cselekményszála, miszerint mindenféle nekünk támadó drogosokat, agresszív csavargókat, és a társadalom más rákfenéit jobb belátásra bírni bármiféle eszközzel, ami a kezünk ügyébe kerül. Merthogy bizony az az egy szál szolgálati oldalfegyverünk igen hamar ki fog fogyni. A játékban nem is "tárazás" hanem "lőszermennyiség ellenőrzés" billentyű van, ami ugye arra szolgál, hogy kivegyük a lőfegyverből – ha éppen az van a kezünkben – a tárat, és egy pillantással megállapítsuk, hogy mennyi skuló van még benne, merthogy még ez sincs feltüntetve a képernyőn. Eztán más egyéb súlyos testi sértés okozására alkalmas tárgyat kell magunkhoz vennünk. És nem újabb lőfegyvereket fogunk találni – illetve csak igen ritkán –, de nem is erre specializálódott eszközöket, eleinte még egy tűzoltószekercének is nagyon örülhetünk, mert leginkább csak szöges deszkák, és kisebb-nagyobb csődarabok akadnak a kezünkbe. Ezekről kapunk egy kisebb fajta infó-táblázatot, amiből kiderül, hogy mennyire tudunk vele gyorsan ütni, mekkorát, milyen messziről, és szükség esetén menyire tudunk vele védekezni. Persze ezt sem számszerűen, csak hogy az éppen nálunk lévő tárgyhoz viszonyítva jobb vagy rosszabb. Van még egy elektromos sokkolónk is, ami igen jelentéktelen fegyvernek tűnhet elsőre, ám hamar rá kell jönnünk, hogy nagyon is sokat jelent, ha mi üthetünk először...

Na igen, helyszínelni nem shotgunnal, meg gatling-gépágyúval felszerelkezve indul el az ember, viszont vannak nálunk különféle nyomkereső és nyomrögzítő eszközök, úgy mint UV lámpa az apró vérfoltok felderítésére, lézer-lámpa az ujjlenyomatok és folyadékok láthatóvá tételére, gáz-spektrométer a gyanús szagok eredetének és mibenlétének megfejtésére, aztán természetesen van digitális fényképezőgépünk és 3D szkennerünk. Ezen eszközök között nem kell soha válogatnunk, egy gomb tartozik hozzájuk, amivel a megfelelőt elő tudjuk venni. A folyamatos verekedés, lopakodás, és saját árnyékunktól való rémüldözés közepette ez a kis detektívesdi jelenti a játék eszenciáját. Nyomokat keresgélünk, egyrészt a sorozatgyilkosról, aki által tisztázhatjuk a nevünket, másrészt valami furcsa nyavalyáról, amitől a madarak kezdtek el hullani, és talán emberekre is veszélyes lehet. Ezeket továbbítjuk a fent említett bizalmasunknak, aki elemzi azokat, majd telefonon további utasításokat ad. Telefonálgatás közben egyébként jelentősen le van lassítva a mozgásunk, hogy nehogy belefuthassunk valami ellenségbe.

A játék alapkoncepciója tehát igen egyszerű. A képernyőn csak az egészségi állapotunk és az állóképességünk - vagyis hogy mennyire vagyunk elfáradva – van feltüntetve. A harc leginkább közelharc formájában bontakozik ki: tudunk ütni, rúgni, védekezni, és persze az elengedhetetlen sokkolót használni. A helyszíneket dohos pincék, elhagyatott, bontásra ítélt házak, metróalagutak, meg más egyéb ehhez hasonlók képezik.

A Condemned abszolút a 18+ kategóriába tartozik, a saját vérében fekvő huligánok pajszerrel való kivégzésének gyakorlását én magam sem ajánlanám kiskorúaknak. Mindazonáltal a játék nem egészen az az agyatlan-hentelős fajta, kicsit több annál, de túlzottan megerőltető agymunkára nem nagyon fog serkenteni senkit. Inkább egy kicsit aktívabb kikapcsolódást jelenthet egy krimi-horror-thriller jellegű film megtekintése helyett. Értékelésénél nincs egyszerű dolgom, mert PC-n ilyesmit még nem láttam, de a fent említett műfajok kedvelőinek mindenképpen érdekes lehet.

Condemned: Criminal Origins Fejlesztő: Monolith Productions Kiadó: Sega Forgalmazó: HGD-2006 Multiplayer: -

Értékelés Grafika 8 Hangok 9 Játszhatóság 7 Hangulat 8